Az idei Bálint-nap egészen más hangulatban jött el a korábbiakhoz képest, mégpedig a remény,
valamint a szellemi megkönnyebbülés jegyében. Emlékszem, legutóbb a Daloló Forradalom
éveiben (1988 és 1991 között) tapasztalhattam meg ilyet hazámban.

Megint egyre gyakrabban nevezhetjük nevükön a dolgokat. Megint össze-vissza hazudozik a
foggal-körömmel még mindig hatalmába kapaszkodni igyekvő ellentáborunk: a távozni
kényszerülő, szép tarka társaság, aki örök vezetésnek, továbbá büntetlennek képzelte magát.
Védekező harcában még mindig itt-ott heves ellenállást tanúsít, de nap mint nap, egyre
erőtlenebben teszi.

Az előző rendszerváltozáshoz hasonlóan, most is tanúi lettünk annak, hogy minden hazug rendszer
az igazságtól tart a legjobban. Na meg attól, ha elegen vannak, akik bátran, határozottan mernek
fellépni ellene.

Európában is, a világ más tájain is sok helyütt feszültséggócok találhatók, melyek szakadatlanul
elszívják az emberiség életerejét. Egyre több jel arra utal, hogy azokat a gócokat mostantól egymás
után fel fogják számolni. Erős kézzel, habozás nélkül. Elsőként közülük talán az ukrajnait. Az ott
2014 óta zajló háborút mihamarabb le akarja zárni a világ legbefolyásosabb országának vezetése.
Tudjuk: ha megvan az akarat, akkor minden gond megoldható, minden akadály leküzdhető. Akkor
meg pláne, ha bőven van az összes szükséges eszközből.

Az ukrajnai feszültséggóc felszámolásával, eltűnik Európa térképéről az a geopolitikai szempontból
természetellenes képződmény, melyet Vlagyimir Zsirinovszkij egykori orosz államférfi (de
nemcsak ő!) több ízben is Európa rákdaganatának nevezte, mégpedig az 1991-ben létesített ukrán
állam. Ezen daganat megszűnése egyértelműen kedvező hatással lesz – nemcsak a közép-kelet-európai térségre, hanem egész Európára. Felépülési tünetei közé tartozik akkor a Kárpátalja
hazatalálása is.

Közép-Kelet-Európa jobbulása után, Európa nyugati részére tevődik majd át a válsággóc-felszámolók figyelme, mivel az utóbbi térség is érdemi rendbehozásra szorul. Ma még mindig sok
kártevő és élősködő bénítja ott a helybéliek megszokott, természetes életrendjét, zavarja annak
egészséges működését.

Mi több, a legtöbbször hívatlan vendégként érkezett és letelepedésük után szép hamar kártevővé
vált (vég)lények nap mint nap erőszakos cselekedeteikkel egyre jobban létveszélybe sodorják
Nyugat-Európában a helyi, törvénytisztelő lakosságot, miközben a vezetésre teljesen
alkalmatlannak bizonyult, hivatalos vezetők „legjobb esetben” csak tétlenül ámulnak-bámulnak a
természetellenes történéseken, az esetek túlnyomó részében pedig egyenesen a kártevők és
élősködök oldalára állnak. Magyarul átpártolnak. Helyesebben: már rég átpártoltak. Az ilyen
helyzet mielőbbi felszámolása az egyetlen életképes megoldás.

A fenti helyzetkezelés még hátravan, ugyanakkor már egyre jobban, világosabban ott lebeg
gondolatainkban, reményeinkben, valamint terveinkben. Ami azt jelenti, hogy egy nem is oly távoli,
de attól még szép napon meg fog valósulni. Kvantumfizikából tudjuk, hogy amikor össze van
hangolva egymással a cél elérésének három elengedhetetlen előfeltétele: a gondolat, az érzelem,
illetve az elhatározottság, akkor szép rövid idő alatt el tudja érni a célt az ember, mivel magának a
Világűrnek (olvasd: Gondviselésünknek) az ereje támogatja.

Egy fecske nem hoz tavaszt, tartja egy közmondásunk. Mindössze egy fecske biztos, hogy nem. De
szerencsénkre, most már több is van belőlük az égbolton, csak fel kell néznünk. És ilyenkor nem
számít, Donaldnak, Elonnak, Viktornak, Robertnek, Vlagyimirnak vagy esetleg másnak hívnak egy-egy tavaszhozó fecskét. Minden épeszű embernek csak az a fontos, hogy hozzanak tavaszt, hozzák
el a várva-várt felszabadulást mihamarabb.

Merthogy éppen felszabadulásunk a tét.