A fegyverkezés és a pénz, szoros kapcsolatban állnak egymással. Minden fegyverkezési hajszának is, minden háborúnak is legtöbbször gazdasági mozgatórugója van. Érdemes hát közelebbről megnéznünk ezen összefüggéseket és párhuzamokat, valamint holléteiket.

Konfliktusok az élővilágban és az emberek között

A konfliktusok az élőlények között mindig jelen voltak és jelen lesznek, így van ez az emberek esetében is. Kezdetben nyilván a zsákmányon vitáztak össze, és küzdöttek meg a birtoklásáért. Később a vadászterületekért, lakóterületekért folytak küzdelmek. Eleinte ezek a küzdelmek a mindennapi túlélést szolgálták. Ahogy a mezőgazdaság fejlődésével a napi megélhetés már az emberek többségének biztosítva volt, onnantól kezdve megjelentek a kisebb közösségek, amely közösségek között szintén kialakultak küzdelmek.

Az idő előrehaladtával kialakultak a nagyobb létszámú társadalmak, országok, és a technika fejlődésével a konfliktusok egyre inkább eltolódtak az intenzivebb háborúk felé. A háborúk innentől nagyrészt országok/nemzetek érdekeinek ütközése mentén törtek ki. Később kialakultak a nemzeteken belül gazdag befolyásos személyek, illetve érdekcsoportok, amelyek hatalmi törekvéseik megerősítésére, befolyásszerzés céljából kezdeményeztek országon belüli, illetve nemzetközi konfliktusokat. De ezek a nemzetközi öszetűzések még nagyrészt nemzeti érdekek mögé szerveződtek

Az elmúlt két évszázadban viszont ezeknek a gazdag befolyásos embereknek és csoportoknak egy része elvesztette nemzeti kötődését és egyfajta nemzetek feletti gazdag – a világra komoly befolyást gyakorolni képes – csoporttá alakult. Őket nevezik Háttérhatalomnak vagy Mély Államnak (DS).

A pénz szerepe a konfliktusok kezelésében

A pénz előtti időkben az árucsere szó szerint az áruk egymást közti cseréjével folyt. Mindenki vitte a saját feleslegét, és próbálta elcserélni olyan dolgokra, amelyre neki volt szüksége. Ebben az időszakban a konfliktusok, harcok nyilván alapszinten zajlottak, meghatározó volt a fizikai erő és a szervezettség. A pénz szerepe kezdetben kizárólag az árucserék egyszerűsítését szolgálta, így a konfliktusokban sem játszott kiemelt szerepet.

Később a pénzforgalomban már az áruk mennyiségénél jóval nagyobb mennyiségű pénz vett részt. Voltak megtakarítások, és bevezették a kölcsönt is. Innentől kezdve a pénz fontos szerepet játszhatott a konfliktusokban, háborúkban. Akinek több pénze volt, az jobb minőségű fegyverekhez juthatott, később akár zsoldoskatonákat is szerződtethetett – pénzért. A hitel megjelenése után aki kapott kölcsönt, az hitelből is finanszírozhatta a harcait.

A magánpénz megjelenése

Kezdetben tehát a pénz szerepe kizárólag a közvetlen árucserére korlátozódott. Később a pénz már egyre inkább vagyon képzését is szolgálta, lettek emberek akiknek a kezében egyre nagyobb vagyonok halmozódtak fel. A pénz kibocsátása feletti uralmat a mindenkori uralkodók és államok gyakorolták a történelem folyamán, legalábbis névlegesen. Az uralkodókat viszont befolyásolni lehetett azzal, hogy eladósították őket. Aki vagy akik a pénzt kölcsönözték sz uralkodóknak, azok gyakorolhatták befolyásukkal a tényleges hatalmat.

Ezek az uralkodókat eladósító emberek később álcázott magánbankok bevonásával megszerezték a pénz kibocsátása feletti uralmat is. Ilyen első igazi magán bank volt a Bank of England, és az első igazi magánpénz az angol font lett. 1913-ban ezt váltotta az amerikai Federal Reserve System központi bankrendszer, melynek a tulajdonosi szerkezete máig áttekinthetetlen.

A Federal Reserve bocsátja ki az amerikai dollárt mint magánpénzt. A második világháborút követően lett a dollár mint magánpénz, egyben világpénz is. Ekkor még garantálták, hogy a dollárt átváltják fix áron bármikor aranyra, ez biztosította a bizalmat iránta.

Ez a szerepe erősödött meg, amikor a 70-es évek elején Kissinger elérte, hogy olajat csak dollárért lehessen a világpiacon vásárolni. Ez garantálta a dollár világpénz funkcióját egészen a napjainkig.

Innentől az aranyra való átválthatóságát is megszüntették a dollárnak, az olaj árának a dollárhoz kapcsolása biztosította a pénz stabilitását. Ezért is hívják sokszor olajdollárnak a dollárt, mert tulajdonképpen olaj-alapú. Ameddig az olajkereskedelem nagy része dollárban folyik, az biztosítja a dollár stabilitását.

Az infláció és a háborúk

Miután a pénzforgalomban megnőtt a kölcsönzés mennyisége, megnőtt a fedezetlen pénzek mennyisége is. Ezt segítette elő az is, hogy a hétköznapi emberek szintjén is megjelent a papírpénz, ami önmagában nem képvisel értéket, csak a ráruházott bizalom révén van értéke. Ellentétben a papírpénzzel az ezüst és az aranypénz önmagában is értéket képvisel.

A kölcsönzések révén a pénzforgalomban megjelentek a fizetésképtelen adósok is. Megjelent az infláció a rendszerben. Időnként tehát annyira bizonytalanná vált a pénzrendszer, hogy újra kellett indítani. Ezt volt amikor békésen 60-70 évenként megtették. Lenullázták a tartozásokat és új pénzt vezettek be, újraindult a rendszer. De a későbbiekben leginkább mesterségesen indított háborúkkal újították meg a pénzrendszert.

Ez azért is hatékonyabb a pénzügyi Háttérhatalom (DS) számára, mert a mesterségesen, az ő közreműködésükkel kirobbantott háborúkban mindkét félnek szállítanak fegyvereket, természetesen busás haszonnal. A háború után pedig az újjáépítést is nyilván ők fogják nagy haszonnal elvégezni. Az egész időszak alatt a pénz elértéktelenedik és a háború után egy tiszta lappal induló pénzrendszert kell elindítani.

Eközben a Háttérhatalom az általa kiprovokált konfliktusból többszörös hasznot húz az egymás ellen harcoló felek kárára. Ez egy nagyon régi jól bevált recept. A magánpénz színrelépésével ez egy még egyszerűbb teljesen tökéletes recept mások kizsigerelésére.

A probléma mostanra abban van a Háttérhatalom részéről, hogy nagy méretű, nagy területre kiterjedő háborúkat kiprovokálni veszélyes, mert az atomfegyverek miatt könnyen a világ pusztulását okozhatja egy világméretű konfliktus. Így marad számukra – mint aljas lehetőség – a kisebb területekre kiterjedő összetűzések kiprovokálása. Erre tökéletes példa a jelenlegi ukrán-orosz háború.

Fegyverkezés

Az országok ha készülnek a háborúra- harcra kész állapotban tartják a megfelelő méretű hadseregüket- akkor elrettenthetik a másikat attól, hogy támadást indítson. Tehát ésszerű mértékben érdemes fegyverkezni, hadrakész állapotban tartani minden országnak a hadseregét. De ha valaki feltűnő mértékben kezd el fegyverkezni, akkor az a másikban hasonló reakciót válthat ki. Tehát nem szabad meggondolatlanul ellenségesnek tűnni.

Most az EU ezt teszi. Igaz, egyelőre csak szájkaratézik, de a retorikájában folyamatosan ellenségként definiálja Oroszországot, és fegyverkezésre buzdít. A magyar kormány 2016 végén meghirdette a haderő reformját, megindult a hadsereg modernizálása, fejlesztése. Akkor az EU ezt kritikával fogadta, sokan feleslegesnek tartották országon belül is. Most pedig már kölcsönt akarnak közösen felvenni az erőltetett fegyverkezésre az EU vezetői. Nem tudnak a lovon ülni, vagy az egyik oldalán esnek le, vagy a másik oldalán. Egyszer nem akarnak költeni fegyverekre, máskor pedig bármilyen nagy kölcsönt hajlandóak lennének felvenni fegyverkezésre. Ez így nem normális dolog.

Kölcsönből fegyverkezni úgy, hogy igazán nincs is aki fenyegeti a békénket, az ostobaság. Egyrészt előbb-utóbb akit ellenségként kezelünk, az valóban ellenség lesz. Másrészt anyagilag sem üzlet kölcsönből fegyverkezni, mert a kölcsönnek a kamatai megdrágítják. Másrészt a fegyverek gyártása csak a gyártónak hoz hasznot. Ha más országból vásárolják a fegyvert, akkor a teljes fegyvervásárlásra fordított összeg egy fillér (cent) haszon nélküli költségként jelentkezik, és veszélyesen megterheli az adott ország költségvetését.

A megvásárolt fegyverek nem termelőeszközök, tehát a vásárlás után nem hoznak hasznot, csak fizetni kell a kölcsön részleteit.

Tehát meggondoltan kell fegyverkezni, működőképes rendszerbe kell az egész hadsereget szervezni. Egy értelmesen megtervezett hadsereget állandóan karban tartanak, folyamatosan és tervszerűen cserélik a haderőnemek fegyvereit. Biztosítják az elavult fegyverek megtervezett, folyamatos cseréjét. Nem kampányszerűen költenek, egyszer szinte semmit, máskor pedig feneketlenül eladósodnak.

Nem lett volna ésszerűbb és gazdaságosabb folyamatosan hadrafogható állapotban tartani az EU országainak hadseregeit?

Következtetés

A minden logikát nélkülöző értelmetlen háborús hisztéria beleillik a Háttérhatalom évszázados technikájába. Kiprovokál helyi konfliktust Ukrajna és Oroszország között, majd mivel nem éri el a céljait, megpróbálja az EU-t belehajszolni egy kölcsönből végrehajtott fegyverkezésbe. Így a fegyvergyártásból származó haszon és a kölcsönből keletkező haszon is a Háttérhatalom haszna lesz. Szép kerek terv – mármint a Háttérhatalom szempontjából.

Ebben segítik a Háttérhatalmat a megvásárolt, illetve megvezetett EU politikusok, lobbisták, ál-civil szervezetek, és a médiák nagy része.

Kockázat

A kockázata ennek az egész ármánykodásnak abban található, hogy a felgyorsított fegyverkezés a feltételezett ellenségnél is fegyverkezést fog generálni. A mindkét oldalon felpörgetett fegyverkezési spirál magában hordozza azt a veszélyt, hogy valaki tévedése elindíthat egy komolyabb konfliktust – akár a harmadik világháborút is.

Megéri ezt a kockázatot vállalni?